Új, szőrös kis jövevény érkezése egy családba mindig rengeteg boldog, csodálatos pillanattal jár. A kis cukisággal jó játszani, imádjuk simogatni, vakargatni a pocakját, dobálni neki a labdát, huzizni vele a rongyocskáját, megtanítani 2 perc alatt ülni, pacsit adni, lefeküdni. De vannak dolgai, amiktől kétségbeesünk: rágcsál, harapdál, morog, ugat, ugrál, rohangál és persze, ürít. Körülbelül ezeket permutálja a végtelenségig (ja és még emellett eszik is).
Segítség! Hogyan lesz gyorsan szobatiszta? Hogyan tanítsam? Hogyan jutalmazzam? Büntessem egyáltalán? Hogyan lesz belőle kiegyensúlyozott felnőttkutya? Itt jön a képbe a szakember!
Persze, mondhatnád, Kedves Olvasó, hogy nem nagy kunszt egy kiskutyával „boldogulni”. És félig-meddig igazat is adok neked. Mert aláírom, kutyáknál is vannak „könnyebb esetek” és valamivel „nehezebbek” is, pontosan úgy, mint az embereknél. Újszülötteknél is van hasfájós, nem hasfájós, aki rögtön átalussza az éjszakát, aki óránként felkel. Soroljam?
Találkoztam már számtalan problémamentes kölyökkutyával, de olyannal is, akin nem volt kikapcsológomb: a gazdikat pedig mindennap hajnalban keltette és pörgött harapott, rágott folyamatosan, késő estig. Tehát: ahogy mi sem vagyunk egyformák, úgy a kutyák sem.
És azért tegyük hozzá azt is gyorsan, hogy ha annyira gyerekjáték lenne a kölyökkutya nevelése, akkor bizony nem lenne ennyi kutyakiképzőre, kutyaiskolára, tanácsokat adó Facebook csoportra szükség, illetve elképzelhető, hogy nem lenne ennyi teltházas menhely sem. (Nap mint nap látom, hogy egy-egy problémát vannak, akik úgy orvosolnak, hogy egész egyszerűen visszapasszolják a kutyát, „anyám, én nem ilyen lovat akartam” címszóval.)
Egy kölyökkutya jócskán fel tudja forgatni egy család addigi nyugodt életét, mindennapjait. Ha azonban már az első napoktól fogva következetesen neveljük, betartunk bizonyos szabályokat, napirendet állítunk fel, megteszünk bizonyos preventív óvintézkedéseket (és még sorolhatnám), saját magunk és a kiskutya dolgát is nagyban megkönnyíthetjük, már ami a beilleszkedését illeti.
Másrészt a kölyökkor meghatározó időszak a kutya későbbi viselkedése szempontjából. Ugyanis egészen komoly következményekkel járhat egy nem megfelelő szocializáció, egy trauma, a túlzott büntetés, a minimális jutalmazás. Ráadásul a viselkedésproblémák bizonyos része tudatos neveléssel – vagy a felbukkanását követően szakember bevonásával – elkerülhető lenne.
Nem, ezeket sajnos a későbbiek során nem lehet pár nap alatt, a közösségi médiában posztolt néhány kommentből, a szomszéd tanácsával, vagy olyan ismerős megoldásával orvosolni, aki már „40 éve kutyázik”. Még egyszer hangsúlyoznám, tudatos, kölyökkorban elkezdett neveléssel magabiztos, kiegyensúlyozott, emberekkel barátságos, más kutyákkal jól kommunikáló, a városi élet adta kihívásokat megugorni képes családtagunk lehet.
Ebben segítek Neked „Kutya a családban” című 2,5 órás online előadásommal, amely 2024. január 8-án, 18:30-tól lesz.
További információt IDE kattintva találsz róla (Facebook esemény)!
Jelentkezni IDE kattintva tudsz rá!
