Kevés – vagy lehet, hogy nincs is – olyan kutya, aki ne enné meg szívesen az általa illatosnak, kívánatosnak, ízletesnek vélt falatokat, amelyeket az utcán, a földön talál.
Ha a kutya szemszögéből vizsgáljuk meg ezt a helyzetet, arra jutunk, teljesen normális ez a reakció, hiszen a talált élelem elfogyasztása az életbenmaradást jelenti számára. A mi oldalunkról nézve azonban ez egy nem kívánatos viselkedés, hiszen bárhol – vidéken és a nagyvárosban is – találhat olyasmit a földön, ami az életére/egészségére veszélyt jelenthet. De akkor mit tehetünk? Nézzük!
A kutyák ösztönlények. Ez alatt azt értem, hogy a viselkedésüket négy alapösztön irányítja (mindig valamelyik). Ezek minden fajtánál, de azon belül is, minden egyednél más-más mértékben vannak jelen. A zsákmány- vagy élelemszerzés is egy ösztön, ami bekapcsol a kutyában, ha élelmet/táplálékot (vagy bármit, ami arra hasonlít és számára érdekes lehet) lát és ezt mindenáron meg akarja szerezni.
Ahhoz, hogy a kutya képes legyen az azonnali ösztönös viselkedését módosítani, „felügyelni”, önkontrollra van szüksége. Az önkontroll tehát az elsődleges ösztön módosítását, az ösztönös reakció feletti gátlást jelenti. (Az ösztönös reakciók azok, amelyeket a gazdik „nem szeretnek”, és szeretnének fölötte kontrollt gyakorolni.) Esetünkben azt, hogy ne akarja felporszívózni az előtte heverő ételt.
Az önkontroll tehát kéz a kézben jár, vagyis szorosan összefügg a kontrollálhatósággal, kontrollal. Kontrollnak nevezzük azt, amikor egy eseményt a saját magunk szándéka szerint tudunk alakítani, befolyással vagyunk a kimenetelére, alakulására. (A kutya életében a gazdi jelenti a kontrollt.)
A kutyám felé – amikor élelmet talál és bekapcsol nála a zsákmányösztön – természetes elvárás az, hogy ebben a „túlfűtött” ösztönállapotban is képes legyen számomra kedvező válaszreakciót adni, azaz jól dönteni (önkontroll) vagy a külső kontrollnak, a tiltásomnak megfelelően cselekedni (ne egye fel, amikor rászólok). Jó hírem van: önkontrollt lehet építeni a kutyában.
Oké, de hogyan? Már mondom is.
Kétféle módszerrel tréningezhetsz arra, hogy a talált élelmet ne egye fel a földről. Mielőtt azonban belemennék abba, melyek is ezek, nézzük a gyakorlás legfontosabb szabályait:
1. Először ingerszegénykörnyezetben, lehetőleg otthon, a négy fal között – és rendszeresen – gyakorolj!
2. Elsődleges jutalomfalattal (virsli, sajt) dolgozz, ami kellőképp motiválja! Olyannal ne, amit a kutyád csak néha és akkor sem jókedvűen fogyaszt el!
3. Legyél türelmes és következetes – ezt sem egyik pillanatról a másikra fogja megtanulni, akármennyire is okos!
És most jöjjenek a gyakorlatok.
Impulzuskontrollnak nevezzük azokat a feladatokat, amikor a kutya magától jön rá arra, hogy mi a helyes megoldás egy szituációban (ezek általában jobban beépülnek, mivel a kutyának gondolkodnia kell). Élelem felevés elleni gyakorlatnál ez a következőképpen néz ki: Fogj a kezedbe 3-4 kiskocka virslit vagy sajtot és zárd össze a tenyered. Told a kutya arca elé. Ne szólj egy szót sem. A kutyád érdeklődő lesz, valószínű elkezdi nyalogatni, mancsolni, rágcsálni. Egyszóval mindent elkövet majd, hogy hozzáférjen. Egész addig, amíg intenzíven meg akarja szerezni, semmit nem teszel. És még mindig nem szólsz semmit!
Egy idő után – egyedenként eltérő, hogy mennyi ez az idő – fel fogja adni, azaz abbahagyja és valami egészen mást fog tenni, mint például leül, rád néz, hátrál, lefekszik. Amint bármelyik bekövetkezik, azonnal nyisd a tenyered. Ha feléd mozdul, azonnal zárd vissza. Addig „játszd” ezt, amíg a tenyered kinyitását követően a kutya nem törekszik a falatok felé. Ha még mindig ül vagy téged néz (kommunikál), akkor azonnal vagy 1-2 másodperccel később egy feloldó vezényszó – mint például „Tied” – kíséretében azonnal add neki a tenyered tartalmát.
Megfelelő mennyiségű gyakorlás után a kutya tudni fogja, hogy nem törekedhet a falat felé. Ekkor megpróbálhatod azt is, hogy a tenyered a földre teszed és ott is ismétled a gyakorlatot párszor. Majd tovább emelheted a tétet: a falatokat már közvetlenül a földre, esetleg a fekvő kutya lábai közé, stb. teheted. Így fejlesztheted a kutyád önkontrollját.
A klasszikus önkontroll feladatok nagyon hasonlóak ehhez. Csupán abban különböznek az impulzuskontroll gyakorlatoktól, hogy itt bekerül egy gátlás: rászólok, vagyis tiltom, ha a falattal teli kezem felé törekszik. Ha elfordítja a fejét, azaz megértette, hogy nem kaphatja meg a jutikat, akkor azonnal dicsérem és jutalmazom. Ennél a gyakorlatnál azonban nagyon fontos, hogy azt a falatot, amiről tiltottam a kutyát, nem adhatom neki oda. Ezért mindig a másik kezemből jutalmazok, szociális dicséret keretében. (Én a jutalmazó kezem általában a hátam mögé teszem.)
Természetesen 1 hét gyakorlás után ne várjuk el a kutyától, hogy mindent, amit az utcán talál, messziről elkerüljön. Az utca, kutyafuttató, rét nehezebb terep, még pórázon is, hát még póráz nélkül.
Plusz egy jótanács: prevenció! Azaz a séta alkalmával ne telefonáljunk, ne Facebook-ozzunk, ne a másik gazdival beszélgessünk, hanem figyeljünk oda arra, hogy kutyánk mit szaglászik éppen. Életmentő lehet, ha – akár egy csirkecsontot, de – mi találjuk meg előbb és el tudjuk onnan húzni.
Összegezve: Az önkontroll kiépítése – kapun kirohanás vagy a kocsiból kiugrás, stb. – elengedhetetlen egy kutya számára, hiszen ez a balesetmentes, biztonságos együttélés egyik legfontosabb alapköve. Ugyanakkor ne várjunk el folyamatosan önkontrollt a kutyánktól. Adjunk neki lehetőséget arra is, hogy kutya legyen, azaz kutyaként viselkedjen és kiélhesse az ösztöneit. Persze, ha nem akarjuk, hogy feszültté váljon.
Kapcsolódó cikk arról, hogyan tanítsd a kutyád:
5+1 tipp, hol ronthatod el a kutyád tanítását!
