2023. január 1. – Új év, új én
Még tegnap sor került az ivartalanítására. Igen, én döntöttem így, Orion és Pandora érdekeit, ösztöneit, egészségét szem előtt tartva, hogy a kislányt 9 hónapos korában ivartalaníttatom. A döntésemben a mancsán lévő csúnya vágás is szerepet játszott, azt ugyanis varrni kellett. Ehhez pedig altatásra volt szükség. Azt pedig nem akartam, hogy pár hét/hónap múlva újra elaltassák egy másik beavatkozás, az ivartalanítás miatt.
A műtét – a doki elmondása szerint – komplikáció nélkül zajlott. Naná, hiszen ez manapság már rutinműtét.
Néhány órával később már mehettünk is érte. A mancsán található vágás is ki lett tisztítva, össze lett varrva. A lelkiismeretes dokink – ha már hozzáfért a véréhez – még egy szívféregtesztet is csinált, ami szerencsére negatív lett.
Megkaptuk az ukázt: a mancsát kétnaponta kötni kell, a sebeket kenni, plusz antibiotikum és fájdalomcsillapító reggel és este.
Hazavittük a még kissé bágyadt hercegnőt, aki hamar magára talált. Ezúttal a bejáratoknál sem tiltakozott annyira. Az állapotára való tekintettel ezúttal mi irányítottuk a lift felé.
Az ivartalanítás másnapján párszor bepisilt. Pozitív, hogy nem a nappaliba a parkettára és nem is a szőnyegre. A járólapról könnyedén felmostam.
Bár szinte biztos voltam benne, hogy ez a műtét és a gyógyszerek következménye, azért kicsit leszidtam. (Nem, nem folyamodtam testi erőszakhoz és a fejét sem nyomtam bele!) Mondjuk, nem pont úgy nézett azokkal a jégkék szemeivel rám, mint aki nagyon magáraveszi. Boldogan tolta tovább, mint egy törpevízmű. A fejéről pedig inkább azt lehetett leolvasni: „Nyugi van! Örülj, hogy legalább nem a szőnyegre csuriztam!”
Pedagógiailag mégis sikeresnek könyveltem és a megérzésem is beigazolódott. Újév napjától kezdve már egyáltalán nem pisilt be. És azóta sem.
A nyakörv felrakása már zökkenőmentes. Korábban lefagyott, ha megpróbáltam rátenni. (Egyébként hámban hoztuk el, szóval az volt már rajta, de engem a hideg ráz a hámoktól, kivéve, ha a kutyának dolgoznia kell. De a kisasszonyon nem „munkahám” volt. Amikor rákerült, már akkor láttam a testjeleit, hogy nem túl kellemes neki, nem igazán szereti vagy nem lett következetesen hozzászoktatva.)
Ha pedig a pórázt is rákattintottam, és el akartunk indulni sétálni, pár perces hiszti vette kezdetét. Ficánkolt, tolatott, krokodilpörgött, mindent elkövetett, hogy ne tudjunk elindulni. Tolhattam a kis arcába virslit, sajtot, bármit. Hogy mi segít ilyenkor? A türelem.
Türelmes voltam. Lelazítottam a pórázt, nem húztam, rángattam. Nem erőszakoskodtam. Leguggoltam és kedvesen hívogattam, a nevén szólítgattam, csalogattam. Ha nagyon nem akart megindulni, Oriont is bevetettem. Kihasználtam, hogy a kutyák szeretik másolni egymást. Ezt nevezzük szociális tanulásnak. Vagyis pontosabban a szociális tanulás egészen pontosan az, amikor egy kutya a fajtársaitól vagy az embertől pusztán megfigyelés útján tanul meg bizonyos viselkedésformákat vagy azok következményeit.
Orion „jó tanárnak” bizonyult. A kislány pedig jó tanulónak; azonnal utánozta. És teszi ezt azóta is, szinte mindenben.
Még tegnap sor került az ivartalanítására. Igen, én döntöttem így, Orion és Pandora érdekeit, ösztöneit, egészségét szem előtt tartva, hogy a kislányt 9 hónapos korában ivartalaníttatom. A döntésemben a mancsán lévő csúnya vágás is szerepet játszott, azt ugyanis varrni kellett. Ehhez pedig altatásra volt szükség. Azt pedig nem akartam, hogy pár hét/hónap múlva újra elaltassák egy másik beavatkozás, az ivartalanítás miatt.
A műtét – a doki elmondása szerint – komplikáció nélkül zajlott. Naná, hiszen ez manapság már rutinműtét.
Néhány órával később már mehettünk is érte. A mancsán található vágás is ki lett tisztítva, össze lett varrva. A lelkiismeretes dokink – ha már hozzáfért a véréhez – még egy szívféregtesztet is csinált, ami szerencsére negatív lett.
Megkaptuk az ukázt: a mancsát kétnaponta kötni kell, a sebeket kenni, plusz antibiotikum és fájdalomcsillapító reggel és este.
Hazavittük a még kissé bágyadt hercegnőt, aki hamar magára talált. Ezúttal a bejáratoknál sem tiltakozott annyira. Az állapotára való tekintettel ezúttal mi irányítottuk a lift felé.
Az ivartalanítás másnapján párszor bepisilt. Pozitív, hogy nem a nappaliba a parkettára és nem is a szőnyegre. A járólapról könnyedén felmostam.
Bár szinte biztos voltam benne, hogy ez a műtét és a gyógyszerek következménye, azért kicsit leszidtam. (Nem, nem folyamodtam testi erőszakhoz és a fejét sem nyomtam bele!) Mondjuk, nem pont úgy nézett azokkal a jégkék szemeivel rám, mint aki nagyon magáraveszi. Boldogan tolta tovább, mint egy törpevízmű. A fejéről pedig inkább azt lehetett leolvasni: „Nyugi van! Örülj, hogy legalább nem a szőnyegre csuriztam!”
Pedagógiailag mégis sikeresnek könyveltem és a megérzésem is beigazolódott. Újév napjától kezdve már egyáltalán nem pisilt be. És azóta sem.
A nyakörv felrakása már zökkenőmentes. Korábban lefagyott, ha megpróbáltam rátenni. (Egyébként hámban hoztuk el, szóval az volt már rajta, de engem a hideg ráz a hámoktól, kivéve, ha a kutyának dolgoznia kell. De a kisasszonyon nem „munkahám” volt. Amikor rákerült, már akkor láttam a testjeleit, hogy nem túl kellemes neki, nem igazán szereti vagy nem lett következetesen hozzászoktatva.)
Ha pedig a pórázt is rákattintottam, és el akartunk indulni sétálni, pár perces hiszti vette kezdetét. Ficánkolt, tolatott, krokodilpörgött, mindent elkövetett, hogy ne tudjunk elindulni. Tolhattam a kis arcába virslit, sajtot, bármit. Hogy mi segít ilyenkor? A türelem.
Türelmes voltam. Lelazítottam a pórázt, nem húztam, rángattam. Nem erőszakoskodtam. Leguggoltam és kedvesen hívogattam, a nevén szólítgattam, csalogattam. Ha nagyon nem akart megindulni, Oriont is bevetettem. Kihasználtam, hogy a kutyák szeretik másolni egymást. Ezt nevezzük szociális tanulásnak. Vagyis pontosabban a szociális tanulás egészen pontosan az, amikor egy kutya a fajtársaitól vagy az embertől pusztán megfigyelés útján tanul meg bizonyos viselkedésformákat vagy azok következményeit.
Orion „jó tanárnak” bizonyult. A kislány pedig jó tanulónak; azonnal utánozta. És teszi ezt azóta is, szinte mindenben.
Kapcsolódó cikk arról, mi a teendő, amikor második kutya érkezik a családba:
Új kutya a háznál - ha "második gyerek" érkezik
