Az első kutya okozta boldogságot már csak egy dolog múlhatja felül: a második kutya érkezése. Azért, hogy ezt az elsőszámú négylábú is hasonlóan lássa, bizonyos lépéseket meg kell tenned.
Vannak kutyák, akik nagyon lelkesen, kitörő örömmel fogadják az új jövevény érkezését, de előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem boldogok a család bővülése miatt. A mi dolgunk, hogy megnyugtassuk őket, nem fognak kevesebb szeretetet és figyelmet kapni. (És nem árt, ha ezt be is tartjuk!)
Sokat tudunk például segíteni kutyánknak azzal, ha az új családtag kiválasztási folyamatába bevonjuk őt. Természetesen ez egy ideális eset, nem mindig van erre lehetőség a menhelyeken (örökbefogadás esetén) vagy kölyökkutya vásárlásakor. Ha azonban lehetséges, mindenképpen tegyük lehetővé az ismerkedést: nézzük meg, hogyan viselkednek, mennyire érdeklődnek egymás iránt, játszanak-e. Ha az egyikük agressziót mutat a másik felé – látszólag, minden különösebb ok nélkül –, akkor nagy valószínűséggel otthon sem lesznek a legjobb barátok.
Ez az ominózus első találkozás lehetőleg semleges terepen történjen. Véletlenül se vidd a kutyád saját territóriumába, azaz az otthonába az idegen állatkát. Ha ugyanis az őrző-védő ösztön erős a "régi" kutyában, akkor eléggé valószínű, hogy betolakodót lát az új jövevényben és akár rá is támadhat, hiszen védi a területét. (Amit semmiképpen ne tegyél, kölyökkutya esetén, hogy kézben viszed be a szűkölő, nyüszítő, rémült kutyát a területét őrzőhöz. Ennek ugyanis az esetek nagy részében csúnya baleset a vége, mivel a kutya a nyüsszögő kisállatot akár zsákmánynak is tekintheti. Plusz infó: a vadon élő farkascsaládoknál tudósok megfigyelték, hogy az egyik csoporthoz tartozó kölyköt a másik család tagjai általában megölik.)
Ha van rá mód, akkor javaslom, hogy mindenképpen póráz nélkül ismerkedjenek egymással. Pórázon ugyanis a kutyák akadályozva vannak a szabad kommunikációban, így eleve feszültebbek, stresszesebbek. Gondolj csak bele, a kutya pontosan tudja, hogy a póráz másik végén ott vagy, és emiatt a közöttetek lévő „köldökzsinór” miatt ő nem tudja megvédeni magát, nem támadhat és nem menekülhet, ha úgy adódik. A póráz tehát alapból feszült légkört teremt! (Nézz meg két olyan kutyát, akik pórázon "meg akarják ölni" egymást, szabadon általában mindenféle konfliktus nélkül elvannak egymással egy kutyafuttatóban.) Ha lehetetlen semleges területen, póráz nélkül találkozni, akkor B-tervként szóba jöhet egy közös séta.
Ha túlvagytok az első összeszagoláson, akkor is figyeld végig a két kutya testjeleit. Ha minden találkozásuk alkalmával nagyon merev, feszített izmokkal, rendkívül lassan kerülgetik egymást, szemeiket kidüllesztik, szájukat összeszorítják vagy éppen folyamatosan nyalják a szájukat, farkukat nem mozdítják, esetleg nagyon komótosan csóválják, az nem egy harmonikus, szeretetteljes kapcsolatot prognosztizál. (Bár, ki tudja, lehet még az is belőle!) Az imént leírt testbeszéd feszültségről árulkodik és nagyjából hasonló erőviszonyokat feltételez. Ebben az esetben, felügyelet nélkül ne hagyd őket magukra - csak a jelenlétedben legyenek együtt, a közösen töltött idő mennyiségét pedig fokozatosan növeld.
Ha megvan a kiválasztott és kutyád kitörő örömmel és hatalmas játékkal, de semmiképpen nem ellenségesen fogadta, akkor már csak annyi a teendőd, hogy harmóniára törekszel. Mindkettő kutya egyszerre kapjon simogatást és ami a legfontosabb, egyszerre kapjanak enni. Egyik se érezze, hogy a másiknak több előjoga van, mert a háttérbe szorult egyed akár rá is támadhat a másikra. Fontos továbbá, hogy mindkettőnek legyen külön fekhelye, tálja és természetesen az új jövevényre is vonatkozzanak azok a szabályok, amelyeket a „régi” kutyádnak is felállítottál.
Városi legenda, hogy kizárólag ellenkező neműek jönnek ki jól egymással; simán működhet két kan vagy két szuka is egy családban. Ha azonban szukát és kant is tartasz és nem vagy tenyésztő, mindenképpen fontold meg az ivartalanítást, ellenkező esetben a nem kívánt szaporulat szinte garantált. (A menhelyek pedig televannak, szóval kérlek, felelős gazdiként ivartalaníts!)
A másik mítosz a kutyák méreteihez kapcsolódik: sokszor találkoztam már azzal, hogy gazdi tanácsolja gazdinak, hogy nagy testű kutya mellé semmiképpen ne válasszon kistestűt és fordítva. Egy jól szocializált kutya – mérettől függetlenül – jól fogadja fajtársát, hiszen a kutyák négy ösztönéből az egyik a falkaösztön, amely mérettől független.
Azon se aggódj, hogy felnőtt kutya mellé növendéket vagy másik felnőttet szoktatsz be. Idősebb egyed mellé nemcsak egy kölyök lehet jó választás. Persze, amennyiben utóbbiról van szó, nagyon ügyelj arra, hogy a felnőtt kutya tudjon pihenni, ne zavarja állandóan a nyüzsgő, játszani akaró picúr.
Akkor se aggódj, ha az első napok/hetek nehézkesnek bizonyulnak és úgy érzed, soha nem fogják megszokni egymást. A kutyák szociális lények, akik természetes közegükben családban, azaz soha nem magányosan élnek. Nagyon ritka, hogy két egyed nem képes megszokni egymást – ha mégis így érzed, hívj bátran, segítek!
Gazdi lettél? Akkor ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Új kutya a háznál, avagy segítség, gazdi lettem!
Új kutya a háznál, avagy első látogatás az állatorvosnál
Új kutya a háznál, avagy így neveld szobatisztaságra
