Tegye fel a kezét, aki imád pisit felmosni hajnalban vagy kakit súrolni a szőnyegről! Aki feltette, az most ne olvasson tovább. Aki azonban nem, és szeretné, hogy kutyája minél előbb szobatiszta legyen, annak szól ez a cikk.

Akár első kutya, akár másik mellé költözik, a legelső utunk mindenképpen vezessen állatorvoshoz. Mindegy, hogy a legjobb helyről érkezik kölyökként vagy egy menhelyről idősebbként és átesett egy alapimmunizáláson, az egészségügyi vizsgálatot ne vegyük félvállról.

Rengeteg poszt jött szembe velem még karácsony előtt azzal kapcsolatban, hogy „lécci ne ajándékozz kutyát, az egy életre szól, az nem játék, az felelősségteljes döntés” stb.
Ezekkel maximálisan egyetértek.
Ugyanakkor a következő blogban azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akiknél mindezek ellenére mégis úgy alakult, a „Szeretet ünnepén” vagy legalábbis ebben az időszakban érkezett az új, szőrös családtag.

Hamarosan beköszönt az ősz, ami sokak számára egyet jelent azzal: becsengetnek! És ha már a gyerkőcöknek elkezdődik az óvoda és/vagy az iskola, akkor a kutyusok miért ne „ülhetnének be az iskolapadba”? Jó, de miért olyan fontos az, hogy a kutya ne csak az udvarban rohangáljon, hanem tanuljon vezényszavakat, találkozzon fajtársaival? Máris mondom!

Érdekes, de három évvel ezelőtt, amikor Oriont örökbefogadtam, egyetlen pillanatig nem merült fel bennem, hogy vajon meg tud-e majd tanulni vezényszavakat, megérti és tud-e majd alkalmazkodni azokhoz a szabályokhoz, amiket felállítok neki.

A közelmúltban több, hozzám forduló, örökbefogadás előtt álló gazdiban is felmerült, vajon egy „kész” felnőtt kutyát lehet-e tanítani? A válaszom egyértelmű IGEN. (Hiszen a mondás is úgy tartja, "öreg kutya is tanul új trükköket") Ha ez nem így lenne, senki nem fogadna örökbe 1-2 évesnél idősebb kutyákat a menhelyekről, hiszen nekik már sem egy kapuszabályt, sem egy élelem megtagadást, de még egy ül vezényszót sem tudnánk megtanítani.